Taní-tani Online

A közelmúltban zajlott a színházi törvény előkészítése. Az arról szóló szakmai vita nyomonkövethető volt a sajtón keresztül is. Több ízben lehetett arról hallani, hogy a gyerekeknek szóló színházi munka, ill. a színházi nevelés várhatóan előnyösebb helyzetbe kerül majd, mint azt korábban tapasztalhattuk.

Ha színház, akkor tudjuk, mit kell érteni alatta. De hogy jönnek a színészek ahhoz, hogy neveljenek is? Bethlenfalvy Ádám és Lipták Ildikó színész-drámatanárok saját társulatuk, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ működéséről és a módszerről írnak az alábbiakban, remélve, hogy ezzel a módszer lényegét érthetővé teszik az olvasók számára.

A színházi nevelés múltja

A Theatre in Education (TIE - színházi nevelés) egy egyedülálló művészetpedagógiai módszer, amely a 60-as évekbeli Anglia társadalmi megújulásának terméke. Coventry város virágzó autóipara bevándorlók tömegét vonzotta a városba. A hirtelen megnőtt lakosság többek közt az oktatási rendszert is újabb kihívások elé állította. A coventry-i Belgrade Színház vezetése úgy gondolta, hogy a fiatalok nevelésében a színháznak is lehet komoly feladata, ezért létrehozott a színházon belül egy külön, kislétszámú csapatot, amely kimondottan iskolai csoportok számára készített olyan színházi foglalkozásokat, amelyek nem értek véget az előadással, hanem interaktív módon bevonták nézőiket a közös gondolkodásba.
Erre a munkára nyilvánvalóan nagy igény volt országszerte, hiszen hamarosan kialakult a hasonló társulatok hálózata és a modell variációi is világszerte megjelentek.

A módszer lényege

A sokféle változatban működő módszert a következő módon lehetne összegezni:

A színházi nevelési program magas művészi színvonalon kidolgozott színházi előadásból és a nézők – általános iskolai vagy gimnáziumi diákcsoport – aktív részvételére épülő feldolgozó részből áll. A foglalkozásokon színészként és drámapedagógusként egyaránt képzett színész-drámatanárok mindig egy osztálynyi csoporttal dolgoznak, hogy minden egyes vélemény, ötlet, személyes megjegyzés meghallgatásra találjon. A színházi nevelési foglalkozások mindig fontos társadalmi, erkölcsi, emberi problémák köré épülnek. Az előadást megelőző, megszakító, vagy azt követő feldolgozó részekben a fiatalok színházi és dramatikus munkaformákat használva, gyakran szerepbe bújva, megélt tudást, tapasztalatot szereznek az adott problémakörről.

A diákok közösen – megfigyelve, átélve az általuk s mások által játszott szerepeket – tanulnak magukról és az őket körülvevőkről egyaránt. Nemcsak egymásról, hanem egymástól is tanulnak, hiszen a műfaj alaptézise, hogy a gyerekek önálló tapasztalatokkal és véleménnyel rendelkező autonóm személyiségek, akiknek lehetőséget kell teremteni, hogy biztonságos környezetben tegyék próbára és alakítsák értékrendjüket, hogy társadalmunk egészséges, szociálisan gondolkodó tagjaivá váljanak.

A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ „születése”

A műfaj magyarországi meghonosítóinak munkáját ma már színházi és pedagógiai oldalról egyaránt elismerik, bár az idáig vezető út nem volt nehézségektől mentes.

A társulatot Kaposi László alapította 1992-ben. A közösség tagjai olyan „pedagógiai vénával” rendelkező, színjátszásban, „színházcsinálásban” jártas fiatalok voltak, akik – szinte kivétel nélkül – Kaposi  színjátszóiként nőttek fel (a feladathoz). Ekkorra érkezett el a pillanat, hogy a fiatalok eldöntsék: a színházat milyen energiaráfordítással tudják és akarják csinálni a jövőben.

Nem kevés szerencse kellett hozzá, hogy akkor, 1992-ben minden együtt legyen ahhoz, hogy – ha nem is ideális körülmények között – megkezdődhessen a módszer magyar viszonyokra történő adaptációja. (Az éppen együttálló hozzávalók: fiatal társulat; egy alternatív színházi fesztiválon szerzett fődíj; egy angliai szakmai út, melynek során be lehetett pillantani a színházi nevelés módszerébe is; egy innovatív önkormányzati vezető és egy művelődési ház-igazgató, akinek különös érzéke van a valódi kulturális érték felfedezéséhez és annak karrierjéért kockázatokat is vállalni mer, csekély pénzösszeg…)

Így jött létre közép-Kelet-Európában – és azon belül Magyarországon – elsőként egy színházi nevelési programok létrehozására vállalkozó társulat, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ. A társulat 7 évig dolgozott „szülővárosában”, Gödöllőn, majd – mivel a helyi kulturális élet átstruktúrálódásában nem kívánt részt venni – Budapestre költözött. Új otthonra a Marczibányi Téri Művelődési Központban lelt a csoport, abban az intézményben, ahol az első pillanatoktól kezdve örömmel és odaadó támogatással (valamint nem utolsó sorban rendszeres játszási lehetőséggel) követték a Kerekasztal munkáját.

Az alternatív színházi műhelyként jegyzett közösség tehát több, mint másfél évtizede dolgozik. Az alapító, Kaposi László 14 év után érezte úgy, hogy a társulattól való távozása nem jelenti a csoport széthullását, így a vezetői feladatokat átadta három ifjabb kollégájának. A színház életében ezzel új fejezet kezdődött.

Működésük kezdete óta  kb. 90.000 gyerek és fiatal vehetett részt komplex színházi nevelési foglalkozásain.

A színházi nevelésben dolgozók használnak drámapedagógiai eszközöket, de nem összetévesztendő a módszer a „dráma”-ként emlegetett tanítási drámával, melynek definíciója a következő: „A dráma olyan csoportos játéktevékenység , amelynek során a résztvevők képzeletbeli (fiktív) világot építenek fel, ebbe a képzeletbeli  világba szereplőként vonódnak be, a fiktív világon belül valós problémákkal találkoznak, s ebből valós tudásra és tapasztalatra tesznek szert.”

(Kaposi László: Tanítási dráma, kézirat, 2003)

A legtöbbet játszott komplex foglalkozások a Kerekasztal tizenhat éves történetéből

Sárkányok ellen – Fehérlófia és társai
Valaki(k) cserbenhagy(nak) valaki(ke)t. A Fehérlófia című népmese cserbenhagyásos helyzetét követve: a három erős ember – ígérete ellenére –  nem húzza fel Fehérlófiát az alsó világból.

Máeldun csodálatos utazása
Keretjáték: konferenciát szervezünk a felnőtté válás problémáiról. A gyerekek a konferenciára meghívott vendégek. A színházi előadás főszereplője egy ír (kelta) hős: Máeldun, aki bosszút akar állni apja gyilkosán, de egy hatalmas tengeri vihar megakadályozza ebben. A hullámok különös szigetekre sodorják Máeldunt, mitikus lényekkel találkozik, álomszerű események sorát éli át. Mire tengeri útja végére ér, felnőtté válik: már nem akarja megölni apja gyilkosát.

Már megint itt van a…
A 13-14 évesek szerelmi, szexuális életével foglalkozó film készül, pályázati támogatásból, 13-14 éves célközönségnek. A filmes stáb az ebből a korosztályból kikerülő „szakértők” segítségét kéri: a film korábban elkészült jeleneteinek értelmezésére, illetve annak megállapítására, hogy azok valóban a mai fiatalok életét mutatják-e be, mint ahogy azt az alkotók célul tűzték ki. Segítséget kér továbbá a stáb a film hiányzó jeleneteinek elkészítésére. Ehhez először rendezői, később színészi feladatokat is felajánl.

Prométheusz
Analóg történet a Prométheusz-témára. Egy hajdani, a világtól elzárva élő  népcsoport két részre szakad. Az uralkodók, a dórok, egy várban élnek. A jónok, az elnyomottak, a sziget sík területén. A jónok gyerekei közül egy banda tagjai találkoznak az uralkodó népcsoporthoz tartozók közül kiszökő, velük kapcsolatot teremteni igyekvő fiúval, Prométheusszal.

Mostan lészen születendő
A misztériumjáték története adott és ismert. Az előadáshoz kapcsolódó drámaprogram története: a nép nagyon várja a megváltót. Eljön az angyal a hírrel, akinek megjelenésekor a rossz dolgok jóra változnak. Ezzel nagyon sok ember a csoda részesévé válik. De csodák a mai emberek életében is történhetnek...

Keresztesháború
A XIII. században gyerekeket is a keresztesek zászlaja alá szédítettek, azt remélve, hogy a tiszta szívű gyerekeknek sikerül majd visszafoglalni a Szentföldet. Több ezer gyerek indult hadba Nyugat-Európa különböző országaiból. A sereg jó része megsemmisült: éhen haltak, megfagytak, betegségek pusztították őket, emberkereskedők kezére kerültek, szétszéledtek.

Édesapám, édesapám, kibújt ám a szög a zsákból
A színdarab egy kelet-európai abszurd történetet kínál: a nagymamát elzárva tartja a család. Csakhogy kiderül:100 éves lesz, s jön a hivatal köszönteni. Pénzt is hoznak. Akkor ki kell hozni az ólból. De el is szabadul, s megint szégyent hoz a családra. Jôzek, a kisebbik gyerek „befejezi a családtörténetet”: segít abban, hogy meghaljon mindenki, aki őt rabságban tartotta (apa, anya, nagymama). Csak Helka, a nővére és maga Jôzek marad életben...

Edmund és Edgar
William Shakespeare Lear király című drámájának egyik cselekményszálán haladva Gloucester grófja és két fia, a törvényes Edgar és a törvénytelen Edmund kapcsolatrendszerét vizsgáljuk. A történet szerint a fattyú Edmund apja hatalmának és vagyonának megszerzése érdekében gonosz cselt eszel ki, mely végül a család három tagja közül kettőnek a halálát okozza. Nyomozzuk az okokat, mi, miért történhetett?

A szomorú királyfi
A halhatatlanságra vágyó királyfi története Szép Ernő feldolgozásában (Az egyszeri királyfi), illetve az abból készült, Kaposi László által adaptált kamaradarabban. Az előadás után az otthon hagyott családról játszunk: a Királyfi által átélt eseményeket ugyanis elmeséli a mű, de azt nem tudjuk meg, hogy mit élnek át a családtagjai, akik egy idő után feltehetően halottnak hiszik az „örökre” elveszett Királyfit.

Rómeó és Júlia
Az ismert Shakespeare-műre építve a két szerelmes történetének feldolgozása.

Beavatás
Az égigérő fa című magyar népmese. A történetet a program elején színházi előadás indítja útjára, majd a színész-tanárok és a gyerekek közösen dolgoznak a folytatáson: az eredeti befejezéstől akár eltérve, új mesei véget találva ki lezárásként.

Gyermektragédia
Frank Wedekind A tavasz ébredése című drámájából a központi figurák élete: Wendla teherbe esik, majd belehal a nem kívánt terhesség megszüntetésébe, az „angyalcsinálásba”; Marci öngyilkos lesz, miután nem bírja teljesíteni a túlzott szülői elvárásokat és megbukik; Menyus Wendla soha meg nem született gyermekének apja, aki dolgozatot ír A közösülés címmel, amiért kirúgják az iskolából. Javítóintézetbe kerül, majd megszökik.

Lélekvesztő
Gianni Rodari Kétszer volt, hol nem volt című meseregényének felhasználásával. Az öreg és dúsgazdag Lamberto báró – bankjainál csak betegségeinek száma nagyobb – eladja a lelkét az ördögnek, hogy megtudja a visszafiatalodás és az örök élet titkát. A titok: akinek sokat mondogatják a nevét, az nem hal meg! A játékban a mesén keresztül és mellette analóg történetekben vizsgáljuk, miért adhatja el valaki a lelkét?

Mesék a túlpartról
Két észak-amerikai indián mesére épül a színházi nevelési program. A Kőkenu története a kedvesét a holtak szigetére követő ifjúról szól, aki miután megjárta a másik világot, feladatul kapja, hogy az ott látottakat, tanultakat mondja el, adja át népének – akik majd ennek a tudásnak birtokában várhatóan másképp szabályozzák életüket... A Fűzfaemberek története a törvényt/szabályt megszegő fiatalokról szól, akik szerencsére nem fizetnek életükkel a tetteikért, egy testvérpárról, akik megtapasztalják azt, amit jobb lenne elkerülni.

Ördöghajsza
A. Miller A salemi boszorkányok c. drámája nyomán (át-) írta Sándor L. István. A salemi boszorkányper nyomán 1692-ben 87 embert végeztek ki. Az események, melyek a perig vezettek, fiatalok ártatlan (de a kor szelleme szerint bűnös) játékából és főként szerelmi varázslásokból indult. A színházi részekből elsősorban a Proctor, a Parris és a Putnam családok történetét ismerjük meg. A drámamunkában pedig főként a fiatalok, ezen belül is Mary Warren szolgálólány szemszögéből értelmezzük a történetet.

Jelenlegi foglalkozásaink

A Kerekasztal jelenleg két színházi nevelési programot tart műsoron, a 2006 ősze óta műsoron lévő Fogságban és a 2007 októberében bemutatott Csontketrec c. játékokat.

Fogságban

Színházi nevelési foglalkozás 7-8 éveseknek

Egy megkötözött fiút találnak a cellájukban az igazságtalanul börtönbe zárt gyerekek. A megfélemlített, megszeppent fiú csak nagy nehezen számol be arról, hogy mi történt a nagy ünnepségen, ahol a császár az új ruhájában pompázott. A mese átfordul színházba, melynek mind a színészek, mind a gyerekek részeseivé válnak. A két részből álló színházi játék során a gyerekek nemcsak színházi jeleneteken keresztül találkoznak a hatalom különböző képviselőivel, hanem ők maguk is – a börtönből kiszabadulva – bejárják a történet egyes színtereit. Végül eljutnak magához az uralkodóhoz…

Andersen A Császár új ruhája című meséjét használta a társulat új színházi nevelési foglalkozásának alapanyagaként. Céljuk egyfelől az volt, hogy úgy dolgozzák fel a mesét, hogy a gyerekeknek a játék során többrétegű, összetettebb gondolkodásra nyíljon módjuk, cselekvésen keresztül alakítsák viszonyukat, adják meg válaszaikat a történet által felvetett kérdésekre. A társulat tagjai továbbá olyan formákat kerestek, amelyek segítségével nem különülnek el egymástól a színházi és a drámás részek, hanem a néző-résztvevők szerves egész részeiként élik meg a látottakat és az átélt pillanatokat.

Színész-drámatanárok: Bethlenfalvy Ádám, Hajós Zsuzsa, Lipták Ildikó, Nyári Arnold
Díszlet: Braun Orsolya
Jelmez: Szabó Zsuzsa
Rendező: Perényi Balázs

Csontketrec

Színházi nevelési foglalkozás 6-8. osztályos gyerekeknek.

Út. Kietlen táj. Sötétedik. Egy férfi kicsi, négykerekű vastaligát vonszol, rajta ketrec. A ketrec üresnek tűnik, leszámítva egy rongyhalmazt. Egy nagyon alacsonyan szálló vadászrepülő hangja hasít végig a levegőben.

A Kerekasztal társulatának legújabb színházi nevelési programja az otthon, a szabadság és a felelősség témakörét vizsgálja egy olyan metaforikus történet segítségével, amely nyers tömörséggel tükrözi a mindannyiunkat körülvevő világot.

A rövid felvezető jelenet kapcsán folytatott beszélgetés után a foglalkozás résztvevői egy kietlen tájat átszelő úton játszódó történetet ismernek meg. Ennek kapcsán indul el egy elemző beszélgetés, majd kisebb csoportokra válunk szét és színházi formák segítségével vizsgáljuk azt, mi köze a mi környezetünknek, világunknak a történetben látottakhoz.

Írta: Geoff Gillham
Fordította: Kúnos Linda
Díszlet- és jelmeztervező: Ceri Townsend (Big Brum TIE, Egyesült Királyság)
Színész-drámatanárok: Bethlenfalvy Ádám, Ferik Zsuzsa, Nyári Arnold
Közreműködött: Lipták Ildikó
Rendezte: Hajós Zsuzsa
 

Egy 8. osztályos tanuló, Bujdosó Beáta a következőket írta a foglalkozásról egy elemző esszében.

Ez a történet egy olyan világot mutat be, ahol a rossz dolgok megszokottá, sőt mi több, jóvá váltak a kislány szemében. Kötődik a kötélhez, mint valamilyen játék mackóhoz, és a ketrechez is, mondván, hogy az az otthona. Ha alaposan megvizsgáljuk a dolgokat, akkor talán átfordíthatjuk a mindennapi életre és úgy könnyebb megérteni is. Tehát mint egy felhívás, egy reklám, úgy működik ez a színdarab. Arra figyelmeztet, hogy attól, hogy megszoktunk valamit még nem biztos, hogy jó. És arra, hogy nem szabad elfogadni a sorsunkat csak úgy, minden küzdelem nélkül. Ha valami nem tetszik, akkor változtassunk rajta (és ezt nem a házi feladatok megírására értem, hanem sokkal komolyabb dolgokra). Tehát, ha mondjuk a főnökünk leszól és lenéz minket vagy valamivel megbánt a munkatársunk, akkor szóljunk neki, hogy: Hé Pista! Ez így nem jó. Mért nem vagy velem kedves? Mi rosszat tettem én neked? Talán megbántottalak? Arra hívja fel a figyelmet, hogy a mi életünk és csak egyszer tudjuk elszúrni, ezért jogunkban áll változtatni.

(Az esszé folytatása és további gyerek-írások a Kerekasztal honlapján olvashatók.)

Egyéb tevékenységeink

A Kerekasztal a színházi nevelési foglalkozások létrehozása és műsoron tartása mellett felismeri azt a társadalmi felelősséget, amely rá hárul. Minden alkalmat megragad arra, hogy foglalkozásait eljuttassa a határon túli magyarul beszélő gyerekekhez. Élő kapcsolatot tart fenn a társulat több felvidéki és erdélyi magyar civil egyesülettel és szoros együttműködésben áll az egyik legrégebbi angliai színházi nevelési társulattal, a Big Brum TIE Company-val.

Az évek során számos oktatással és neveléssel foglalkozó konferencián, rendezvényen vettünk részt; szinte minden évben beválogatják produkciónkat az évad gyerekszínházi fesztiváljára, ahol rendre jutalmazzák is munkánkat.

A színházi nevelés magyarországi fejlődésében is komoly szerepet játszik a Kerekasztal. Szakmai képzések, tanácsadás és hospitálási lehetőség biztosítása mellett évek óta szervezzük a Színházi Nevelési Társulatok Országos Találkozóját – 2008-ban például Dombóváron – amelyen a Kerekasztal mellett további öt társulat vesz részt.

A módszer ismertebbé tétele érdekében a társulat a közelmúltban pályázatot hirdetett szervezetek számára ingyenes színházi nevelési programok meghívására.

A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ foglalkozásait a kezdetektől fogva ingyenesen látogathatják az iskolák tanulói, a költségek egy részét a társulat vállalja magára (ezt pályázati forrásokból biztosítjuk) másik részét pedig együttműködő partnereink biztosítják. Budapesten a Marczibányi Téri Művelődési Központ ad otthont a társulatnak. A művelődési központ munkatársa, Juszcák Zsuzsa szervezi a színházi neveléshez és drámapedagógiához kapcsolódó programokat. Ezen a helyszínen működik még egy másik színházi nevelési társulat, a Káva Kulturális Műhely, itt található a Magyar Drámapedagógiai Társaság irodája, és megtalálható egy kiválóan felszerelt művészetpedagógiai könyvesbolt is.

A Kerekasztal honlapja, további információk: www.kerekasztalszinhaz.hu

További hasznos információk a Magyar Drámapedagógiai Társaság honlapján: www.drama.hu