Kitágult világunk eredményeképpen könnyen ráakadhat az ember azokra a videó-összeállításokra, amelyekben tanulók hívják fel a figyelmünket arra, hogy ők már egy másik nemzedék, egy digitális nemzedék.1 Divatosan digitális bennszülötteknek hívjuk őket. Ugyan mindennap használjuk, alkalmazzuk az online környezetben rejlő lehetőségeket, mégsem gondolunk bele abba, diákjaink ugyanebben a környezetben élnek, és ők – mint mindent – ezt is sokkal intenzívebben élik meg. Számukra az internet, az mp3, az msn, az iPod, a blog, az iwiw, a Facebook mind-mind természetesek, nem kutatják, hogy ezek mi fán teremnek, hogyan működnek, egyszerűen csak vannak a számukra, és ha már vannak, hát használják is őket.

• 1. Például: http://www.youtube.com/watch?v=_A-ZVCjfWf8, http://www.youtube.com/watch?v=dGCJ46vyR9o

Gondolatok és valós képek az együttnevelésről

Aki nyomon követi napjaink nevelés- és oktatásügyi kérdéseit, nem ismeretlen számára az oly sokat emlegetett integráció, inkluzív nevelés fogalma. Ha visszatekintünk a neveléstörténet elmúlt évszázadaira, azt látjuk, hogy minden kornak megvannak a maga emberideáljai, elméletei, próbálkozásai a nevelés-oktatás hatékonyabbá tétele céljából. A neveléstudomány ugyanúgy változik, ahogy a közösségi viszonyok alakulnak, ahogy a társadalmi lét elvárja. Ez a kapcsolat azonban nem egyoldalú, nem alárendelt viszonyszerkezetű, hanem folytonos kölcsönhatás jellemzi. A pedagógiának nemcsak „kiszolgálni” kell a különböző társadalmi elvárásokat, hanem irányt is kell mutatnia a közösségeknek: ezt nevezzük értékközvetítésnek.

Mit gondolunk mi pedagógusok arról, mi a feladatunk az iskolában? Abban egyetérthetünk, hogy a tudás átadása alapvető értékként jelenik meg mindannyiunk számára. Vajon a tanulók azért járnak iskolába, hogy az általunk kínált ismereteket, a tudást annak rendje és módja szerint átvegyék tőlünk? Nem ezt tapasztaljuk mindig a mindennapjainkban. Elgondolkodtunk azon, hogy mi lehet az elutasítás vagy a figyelmetlenség, esetleg érdektelenség mögött? A motivációk jelentős gyengülése és a lemaradások mivel magyarázhatók? Szülői háttérrel, a tanuló személyiségével, talán a pedagógusi szakértelem hiányával? Minden változik – és mi változtatunk a szemléletünkön, a tananyag szerkezetén, a jól beváltnak gondolt módszereinken? Ki mondja meg, hogyan tegyük? Kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi vezethet egy sikeresebb, hatékonyabb, tervezhetőbb jövő felé?

Az iskola szüntelenül, minden rezdülésével nevel. Felesleges, sőt merjük állítani, szakmai tévedés, oktatást és nevelést egymástól elválasztani, ugyanis az oktatásnak maga a módja bír nevelőerővel. Csak az a kérdés, hogy ennek mennyiben vannak tudatában a pedagógusok. Képesek-e saját tevékenységeiket, megnyilvánulásaikat kívülről látni?

Önállóság és önállótlanság a gyerekkorban