Ósdi, sárgászöld, kihúzható rekamié volt. De nem volt kihúzva. A lány utálta kihúzni, mert a háttámlája tele volt pakolva mindenféle plüssállattal. Lusta volt leszedegetni őket. Volt egy szivárványcsíkos és egy citromsárga maci. Utóbbit még az apukájától kapta egészen kicsi korában. Volt egy lehetetlenül hosszú fülű nyúl, egy ütött-kopott, lógó nyelvű kutya, egy piros képű majom, egy kis koala (ezt szerette a legjobban) és két, teljesen egyforma csengős bárány. 

Egy kistelepülés általános iskolájáról lesz most szó. Mint oly sok más falusi iskolát, megérteni csak akkor fogjuk, ha megpróbáljuk megérteni a falut, megpróbáljuk megérteni a lakóit, megismerni a problémáikat. A téma sokakat érzékenyen érinthet, és nem célom, hogy bárkit is megbántsak azok közül, akik őszinték voltak hozzám, őszintén beszéltek a gondjaikról. A problémát úgy próbálom megoldani, hogy a községet a továbbiakban, mint „a Falu” fogom említeni – ha jól csináltam, és nem teljesen ügyetlen a próbálkozás, a Falu nem lesz felismerhető. Mert vendégségben jártam. Nem élhetek vissza a bizalmukkal.

A fiúk természetesen már első este átlopakodtak hozzánk, de egyedül Rony ügye alakult biztatóan, Ádival. Beszélgetés közben fölmértük, hogy Gáló és Ádi kivételével a többiektől semmi jóra nem lehet számítani, mert a focistákon és az ufókon kívül más iránt nem igazán mutattak érdeklődést. Ebben az volt a tragikus, hogy Kovi is ez utóbbi kategóriába tartozott, Gáló pedig másod-unokatestvérként számításba se jöhetett. Az első este egyébként ténylegesen tragédiába torkollt, Gáló telebeszélte Cséká fejét különféle rémtörténetekkel, így Cséká aludni sem bírt, annyira félt, egész éjjel azt hajtogatta, hogy jönnek értünk. Mármint az ufók. 

Egyetlen választásnak a lehetősége hiányzik, hogy magad lehess. Ez a szabadság. A kötetlenség pedagógiája nem azt súgja, hogy azt csinálsz, amit csak akarsz. Segít, hogy iránytűd vonzásába érj, és azután annak irányába enged. A szabadság pedagógiája nem görcsös, mert nem sürget, nem reguláz, mert tudja, hibáznod is kell, s nem akarja, hogy más légy, mint aki legbelül vagy, mert nem lehetsz más. Innentől közös a cél.

Még szeptemberben elmegyek Londonba, egy nemzetközi konferenciára, ahová hívtak, hogy beszámoljak a módszereink sikeréről. Mint magyar vizuális nevelési módszerről. Aztán feladom. Maradunk (talán), mint ahogy korábban írtam, egy lábjegyzet a szakirodalomban. Mint az integrációt a művészeti neveléssel sikeresen ötvöző művészeti iskola.

Bevégeztetett. 

Valódi Élmény – táborozás Salgóbányán

A Való világ hírhedt antipéldakép celebjei tábort vezetnek az egykori KISZ-táborban. Elfogadható áron kínálnak aktívan eltölthető két hetet nyaraló gyerekeknek. Nem rontják meg őket, kalandokkal és élményekkel, fejlesztő programokkal segítik szabadidejük eltöltését.

Tudom, ez az üzleti világ farkastörvénye. Ők felkészültek erre, ez teljesen átjött. De a másik oldal megtéveszthetősége, sebezhetősége is nyilvánvalóvá vált számomra. Az, hogy mennyire megvezethetőek vagyunk, mennyire felkészületlenek. És ilyen módon számunkra ellenőrizhetetlen folyamatok részesei leszünk Talán itt úsznak el a milliók anélkül, hogy a társadalmi hasznosulásuk érzékelhető lenne.

Fél óra után már érezhetően kontrakcióban volt a gyomrom. (Ráadásul addigra kettesben maradtunk az egész iskolában.) Nem akartam gyáván hazamenni, így súlyos-csöndes dilemmázás után úgy döntöttem, hogy megkérdezem tőle, tudja-e, hogy ki az osztályfőnöke? Nem tudta. Jól elfehéredett, nagyot nyelt.

Az egyik leglényegesebb feltevésem az volt, hogy az egyetemen folyó andragógusképzés gyakorlati megvalósítási módja több helyen nem követi az általa megfogalmazott és oktatott andragógiai alapelveket és módszertani célkitűzéseket, ezáltal nem tud pozitív mintaként szolgálni a résztvevők számára.

Egy alkalommal megkérdeztem tőle, hogy miért nem olvassa el a kötelező irodalmat. Azt mondta, hogy azért, mert az nem fontos. Kérdeztem, hogy szeret-e olvasni, illetve, hogy szokott-e. Az volt a válasza, hogy nagyon szeret olvasni, és hetente átlagban elolvas egy regényt, csak nem azt, amelyiket a tanár úr megkövetel, hanem egy másikat.