Balkezes? Jobbkezes? Sokan úgy gondolják, hogy a balkezesek annyiban különböznek a jobbkezesektől, hogy ők a bal kezükkel írnak, vágnak, fogják a kanalat. Ennél azonban nagyobb a különbség; az írásban pedig különösen oda kell figyelni ezekre a különbségekre.

A szerzők pedagógia alapképzési szakos egyetemi hallgatók.

Ki fog majd segíteni, ha a pedagógus nem? Egy társadalomban mindig lesznek nehéz sorsú emberek. De az ilyen helyzetben lévők között is vannak tehetségesek, akik többre hivatottak. Nekik segíteni kell, hogy ki tudjanak törni, hogy lehetőséget kapjanak egy jobb életre. Az optimista pedagógia értelmében pedig mindenki jó valamiben, mindenki ért valamihez. Ezt kell a pedagógusnak megtalálni és fejleszteni.

Avagy demokráciamenedzsment oktatási terepen

Akkreditált pedagógus-továbbképzést nyújtó szervezetként részletes, az állam által előírt adat-nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszerrel rendelkezünk. Programunk törvényes keretek között zajlik, adataink nyilvánosak, az előírt minőségbiztosítást elvégezzük: jegyzőkönyvet vezetünk, és a képzések zárultával visszajelző lapokon kérjük a részvevőket, hogy értékeljék munkánkat. E papírokon temérdek pozitív visszajelzést kapunk. Ezek szerint programunk sikeres. Vajon így van-e?

A szekrényében katonás rendben sorakozó rakott szoknyákról és a színben hozzávaló maga hímezte kendők mindegyikéről mesélt. „Jobb a szemem, mint új korában” – mondta, majd előkerültek Édesanyja szeretett emlékei és a saját menyasszonyi fejdísze is. A kislányok azonnal felpróbálták, miközben tátott szájjal hallgatták a menyasszonyi ruha történetének és a készülődés rituáléjának egykori emlékeit.

Populáris irodalmat mindig valamilyen pedagógiai cél érdekében érdemes beépíteni a kötelező olvasmányok sorába, hiszen kihagyhatatlan az a végtelenül pozitív befogadói magatartás, amelyet a gyerekek tanúsítanak az órán. Hihetetlen érdeklődést tapasztalhatunk a részükről nem csak a regényhez közvetlenül kapcsolódó feladatok, ismeretek tekintetében, hanem a Harry Potter könyvekkel csak közvetetten érintkező témákkal kapcsolatban is. Az órai feladatokat, akárcsak a házi feladatokat örömmel végezték, és mindig hiánytalanul teljesítették.

A vizuális neveléshez kapcsolódó projektet bonyolíthattunk le egy pályázat keretében egy kis falu óvodájában. A projekt a tehetséggondozásra irányult, ám a gyerekek szociális helyzete előre megjósolta számunkra, nem csak erre kell terveznünk. A projekt eredményei pedig elgondolkodtattak pár dologról.

A TÁMOP-projekt keretei között zajló tananyag-fejlesztési munkálatok „forró napjaira” került sor Kecskeméten. A Főiskola és a Mobilitás Szolgálat szervezésében háromnapos nyári egyetemen ismerkedtek az eredményekkel, módszerekkel és lehetőségekkel a fiatal értelmiségi szakma, az „ifjúságszakma” „öregjei” és vállalkozó kedvű leendő szakemberei. Az intenzív programot a Magyar Pedagógiai Társaság közreműködésével szervezett Műhelykonferencia zárta.

Ezeket a feladatokat nap mint nap automatikusan kell végeznünk: egy újságcikk elolvasásakor vagy egy tankönyv feldolgozásakor. Azaz az önálló tanuláshoz elengedhetetlen ezt tudnunk. A szövegértés-fejlesztés ilyen felfogásának a „magyaros” tárgyaktól való idegenségét jól mutatja, hogy amikor a diákokkal grafikonokat értelmeztettem egy órán, azt kaptam válaszul, hogy „Ne már, tanárnő, ez tiszta matek!”

Előadás a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium projektzáró konferenciáján 2011. május 30-án

Szokták mondani: az iskola az a hely, ahol az kérdez, aki tudja a választ, és attól kérdez, aki nem tudja. Hozzátehetünk ehhez még valamit: attól kérdez, aki nemcsak hogy nem tudja a választ, de jellemzően nem is érdekli. A jól felépített projekt megfordíthatja a dolgot: a tanulók meg akarnak valósítani valami értelmes feladatot, és ehhez tanulniuk kell a saját kérdéseik által vezérelve. Közvetlenül azt a jelenséget célozza meg, amelytől a leginkább szenvednek a mai pedagógusok: az iskolában mutatkozó motivációs deficitet.

Magyar Szilárd dolgozatát közzéteszi: Trencsényi László

Connorral bánni leginkább türelemmel lehetne. Meg kell próbálni megismerni a szabályrendszerét, és azon belül játszani. A rögeszméjéről hallva nem letorkolni kellene, hanem megkérni, mesélje el, mi fog történni majd. Ha ismerjük a jövő történetét, meg kell próbálni azzal érvelni: ha a jövő képlékeny, még az is lehet, hogy elmarad a világégés, akkor pedig az iskola adta információk, szabályok fontosak lehetnek.